 |
| Berény Róbert: PALMA (plakát) |
A szöveg és a kép egységének megteremtése nemcsak a plakátok tervezésénél játszik fontos szerepet, hanem a tipográfiai tervezésnél is. A tipográfia (könyvművészet) a görög tüposz (vert vagy vésett ábra) és a graphein (írni) szavakból származik. Ez a kifejezés kb. egyidős a betűszedés és a könyvnyomtatás feltalálásával. Tulajdonképpen nem más, mint a könyv tervezési folyamatainak összegzése. Egy olyan síkművészet, amely a szöveges közlés megformálásával, azaz a kép és a szedett szöveg együttes elrendezésével foglalkozik. Hagyományosan a nyomtatott szövegek megtervezését tekintik tipográfiának, de ma már sok más technikája létezik (pl. a számítógép vagy a televízió képernyőjére kiírt feliratok, honlapok, a házak falain megjelenő feliratok, stb.).
Alapvető alkotóelemei: a betűk, a nyomdai díszek, a vonalak, a foltok, a képek (illusztrációk, ábrák).
A tipográfiai tervezés főbb szempontjai:
- A képek elrendezése, szövegek illesztése.
- A kép és a szöveg foltként kezelése.
- A betűtípusok tartalomhoz illő megválasztása.
- A címrendszer felépítése (betűtípussal, betűmérettel, színekkel való elkülönítés).
- A fotó, rajz, szöveg és az üresen maradt részek megfelelő arányának kialakítása.
- A különbözőtérközök hierarchiájának figyelembevétele. (A térközöknek több fajtája létezik:betűköz, szóköz, sorköz, hasábköz és a legszélesebb, a margó)
A felsorolt szempontok mindegyike az áttekinthetőség és az olvashatóság legfőbb rlvének rendelődik alá.
forrás: Horváth Katalin, Imrehné Sebestyén Margit: A képzelet világa 2.
Következő bejegyzés témája: Arculattervezés a századfordulón
